„Úgy vélem, a legnagyobb szerencse, amely az (…) embert ezen a világon érheti, az, ha alkalma nyílik távoli utazásokat tenni, világot járni, külországokat és idegen népeket látni, körülményeiket megismerni és tanulmányozni.
A bátor ember természete berzenkedik az ellen, hogy mint a csiga, visszahúzódjék házába, amely magatartás az asszonyi nemhez, a családanyákhoz illő. Csak a sótlan embernek telik kedve a kemencepadkán való üldögélésben és abban, hogy mintegy a szülőföldjéhez cövekelve élje le életét. Sokkal nemesebb szellemről vallanak azok, akik követve az ég hívó szavát, a vándorlásban lelik örömüket.”
